Karó Krisztián
Már gyermekkorom óta táncolok. Több táncstílusban kipróbáltam magam – a kortárs táncon, a steppen, a hip-hopon keresztül egészen a társastáncig –, ám amit a legjobban megszerettem, az az akrobatikus rock’n roll volt. Ezt a stílust táncpartneremmel, Oroszi Sárával versenyszintre fejlesztettük.
Legkimagaslóbb eredményünk – melyre a mai napig a legbüszkébb vagyok – az volt, amikor 2004-ben Boszniában képviselhettük Magyarországot, és a legjobb magyar párosként végeztünk. Nagy öröm volt számomra, hogy a volt Jugoszláv tagállamban magyarként, egy békés sportágban mérhettük össze tudásunkat – a verseny végén boldogan lengettem a magyar lobogót.
Ez az élmény erősített meg abban, hogy a tánc nemcsak mozgás, hanem közösség, út és önkifejezés is.
2005-ben alapítottam meg a Kozmosz Egyesületet, azzal a céllal, hogy másoknak is lehetőséget adjak megtapasztalni azt az örömöt, fegyelmet és sikert, amit a tánc adhat. Az egyesület azóta nemcsak egy tánciskola lett, hanem egy olyan közösség, ahol egymást támogatjuk, és ahol a fejlődés nemcsak mérhető, hanem érezhető is.
Háromgyermekes családapaként mondhatom, hogy a Kozmosz Egyesülettel együtt nőttem fel. Az évek során nemcsak oktatóként, hanem apaként is formálódtam. Minden órán úgy tanítok, ahogy szeretném, hogy más bánjon az én gyermekeimmel is – tisztelettel, odafigyeléssel, következetességgel és bátorítással. Az apaság rengeteget adott nekem az oktatásban is: segít jobban érteni a gyermekeket, és érzékenyebben reagálni arra, amire valóban szükségük van.
A táncoktatás mellett testnevelő tanárként is dolgozom a Szegedi Szerb Tanítási Nyelvű Iskolában, ahol a mozgás szeretetét és fontosságát más formában, de ugyanazzal az elhivatottsággal adom át. Oktatóként és pedagógusként hiszek a személyes példamutatás erejében.
Hitvallásom egyszerű: ha valaki aranyérem nélkül sem érzi magát elég jónak, akkor az érem megszerzése sem fogja boldoggá tenni. A valódi érték a munkában, a közösségben és az úton rejlik – nem csak a dobogón.
Célom, hogy a Kozmosz továbbra is olyan hely maradjon, ahol mindenki – kortól és tudásszinttől függetlenül – megtalálhatja a saját ritmusát, és ahol a legkisebb mozdulat is lehetőség a kiteljesedésre.
